London, január 26. (Argus) - Indonézia 2026-os nikkelbányászati munkatervét és költségvetését (RKAB) körülbelül 250-260 millió tonnára tervezi csökkenteni. Ez jelentős politikai beavatkozás. Ez a lépés azonban csak szűkítheti a felfelé irányuló ércellátást, de nem segít megoldani a finomított termékek, például a nikkel nyersvas (NPI), a nikkelszivacs és a vegyes hidroxid-nikkel-kobalt (MHP) globális túlkínálatát.
Jelenleg a nikkelpiacon a túlkínálat a downstream termékekben -, különösen a nikkel nyersvasban (NPI), a nikkelszivacsban és a vegyes hidroxid-nikkel-kobaltban (MHP) -, nem pedig a nikkelércben. Egy indonéz forrás azt mondta az Argusnak, hogy a hazai ércárak Indonéziában továbbra is magas szinten vannak, az 1,6%-os nikkeltartalmú érc tonnánkénti ára meghaladja az 50 dollárt, ami azt jelzi, hogy az érckínálat továbbra is szűkös. Ha az ércből túlkínálat van, az ár jelentősen csökken. Ezért pusztán az érckvóta csökkentésével nehéz lehet egyensúlyba hozni az NPI, a nikkelszivacs és az MHP piacát, hacsak nem korlátozzák a finomítási termelést is, mivel a termelést át lehet irányítani a Fülöp-szigetekről és Új-Kaledóniából származó ércimportra, ahogy az elmúlt években is történt.
A piaci szereplők szerint a tavaly jóváhagyott kvóták jóval magasabbak voltak, mint a mintegy 300 millió tonnás tényleges ércfelhasználás. Ez azt jelenti, hogy még ha 2026-ban a finomítási kereslet további növekedése is várható, a kínálat tényleges csökkenése kisebb lehet a főbb adatoknál. A 2026-ra javasolt RKAB hozzávetőlegesen egy-harmadával csökkent a 2025-ben jóváhagyott 370 millió tonnához képest, és úgy tűnik, hogy célja a nikkelárak "kezelése" és az ellátási lánc ellenőrzésének visszaszerzése. Ezt tükrözi a nikkel árának közelmúltbeli megugrása a Londoni Fémtőzsdén (LME), több mint 18 000 dollár tonnánként. A jóváhagyott kvóták azonban még mindig alacsonyabbak, mint az Argus 2026-ban körülbelül 330 millió tonnára becsült indonéz érckereslet, ami nagyobb valószínűséggel vezet nyersanyaghiányhoz a finomítók számára, semmint a finomított nikkel túlkínálatának érdemi korrekciójához.
Ez az elszakadás azt a strukturális valóságot tükrözi, amelyet a piaci szereplők egyre inkább felismertek: Indonézia nikkelfeleslege a downstream termékekben rejlik, nem az ércben. Egyes termelők számára pedig valósággá vált a szűkös ércellátás kockázata. A második indonéz forrás azt mondta az Argusnak, hogy a Vale Indonesia legnagyobb gyártója a 2026-os RKAB-nak csak körülbelül 30%-ára kapott jóváhagyást az alkalmazási mennyiséghez képest, és a jelenlegi kvótája nem tekinthető elegendőnek a több, ebben az évben megvalósuló nagynyomású savas kilúgozási (HPAL) projekt ellátására. A Vale három HPAL-gyárat fejleszt, köztük a Pomalaa-t és a Bahodopi-t, és ezekhez a projektekhez évente több mint 30 millió tonna barnaszénre lesz szükség a teljes termelés után. További kvótajóváhagyás nélkül a cég vállalása nem teljesül.
Az elemzők arra is figyelmeztettek, hogy az RKAB-kvótákat Indonéziában nedves tonnában adják ki, amelyek jelentős nedvességet tartalmaznak és eltérő nikkelminőségűek, ami újabb bizonytalansági réteget ad a finomított nikkelkészlet végső mennyiségéhez, amelyet érinthet.
